Éjjel fél 2kor értünk a határhoz. 200 méterrel a határ előtt, Jani kiszállt az autóból, hogy csak 5-ön maradjunk. Ő átment gyalog. A magyar határnál nem volt semmi probléma, viszont mikor a horvát határhoz értünk, akkor engem, a román állampolgárt, nem akartak átengedni. Mondták, hogy fel kell mutassak 150 eurót napjára, de végül kiderült, hogy nem is az a legfontosabb, hanem a meghívó. Vajon minden román állampolgártól kérnek meghívót, vagy csak kedvük volt belémkötni, mert remélték, hogy egy kis „kenőpénzt ” kapnak ?? Nem tudom, de az volt a helyzet, hogy Lacinak azt mondták, vigyen vissza. Reménytelennek tűnt a helyzet, de a kocsiban mindenki hangosan imádkozott, míg Laci horvátul beszélt a vámosokkal. Hát, Inárcs az nem volt olyan közel, nehéz és fárasztó lett volna engem visszavinni, majd a többiekkel visszamenni Horvátországba, ezért Laci azt mondta a vámosnak, hogy akkor nincs mit csinálni, ki fog szállítani az autóból, s telefonál majd a nővérének, aki Magyarban lakik, hogy jöjjön értem. Ekkor Isten közbelépett és meglágyította a vámosok szivét . Azt mondták, hogy átengednek, de máskor legyen meghívóm... Tehát, első élményem Horvátországban az volt, hogy Isten képes csodákat tenni és hogy Ő velem van, akárhova megyek.
Engem átengedtek tehát, de az volt a helyzet, hogy a csapatban volt még 3 román állampolgár, meghívó nélkül. Ők délben akartak elindulni Inárcsról, a csapat többi tagjával. Laci üzent (vagy beszélt) Inárcsra, hogy adjanak nekik küldő papírt és pecsételjék le, mert akkor nem lesz probléma a határnál.
Vukováron, hajnali 4 órakor, egy kis izgalom után, sikerült végre lefeküdni!!!
Délután 6 órától összejövetel volt a gyüliben. A csapat többi tagja még mindig nem volt megérkezve. De miután befejeztük az éneklést a gyüliben, ők is megérkeztek és Lajos, a csoportvezető lefordította a Laci prédikációját magyarra.
Nagyon örültünk, hogy együtt van a csapat.
Engem átengedtek tehát, de az volt a helyzet, hogy a csapatban volt még 3 román állampolgár, meghívó nélkül. Ők délben akartak elindulni Inárcsról, a csapat többi tagjával. Laci üzent (vagy beszélt) Inárcsra, hogy adjanak nekik küldő papírt és pecsételjék le, mert akkor nem lesz probléma a határnál.
Vukováron, hajnali 4 órakor, egy kis izgalom után, sikerült végre lefeküdni!!!
Délután 6 órától összejövetel volt a gyüliben. A csapat többi tagja még mindig nem volt megérkezve. De miután befejeztük az éneklést a gyüliben, ők is megérkeztek és Lajos, a csoportvezető lefordította a Laci prédikációját magyarra.
Nagyon örültünk, hogy együtt van a csapat.
3 helyre voltunk elszállásolva, de 7 órakor, a reggelinél együtt voltunk. Majd áhitatot is tartottunk.
8:30kor el kellett mennünk a rendőrségre, bejelentkezni, majd onnan elmentünk a gyülibe dolgozni. Le kellett festeni a gyülit, majd a mellette levő épületben a fürdőszobát, irodát és egy szobát. Nekikezdtünk a smirglizésnek, glettelésnek.
8:30kor el kellett mennünk a rendőrségre, bejelentkezni, majd onnan elmentünk a gyülibe dolgozni. Le kellett festeni a gyülit, majd a mellette levő épületben a fürdőszobát, irodát és egy szobát. Nekikezdtünk a smirglizésnek, glettelésnek.
14 órakor volt az ebéd, majd egy kis pihenési idő.
16:30kor találkoztunk a gyüliben énekelni pantomimokat próbálni. Vacsora után lefestettük a gyülit, mivel megszáradt a glett.
Szombat, Július 29
A gyülekezeti terem elég jól nézett ki a festés után, de hogy még szebb legyen, újból lefestettük. Majd nekikezdtünk a többi teremben is a munkának.
Eközben, kint az udvaron még 2 nagy szőnyeget is ki kellett mosni. Az ablakmosás sem maradhatott el.
16:30kor újból próbáltunk, de most 2 csoportra szakadva. Úgy volt, hogy az egyik csoport marad Vukováron szolgálni vasárnap, a pantomimos csoport pedig elmegy egy faluba.
Megtudtuk, hogy motoros találkozó van Vukováron, ezért 21 órakor mi is elmentünk. Megnéztük a motorokat, majd néhányan elkezdtek horvát nyelvű traktátusokat osztogatni. Aztán hazamentünk.
16:30kor újból próbáltunk, de most 2 csoportra szakadva. Úgy volt, hogy az egyik csoport marad Vukováron szolgálni vasárnap, a pantomimos csoport pedig elmegy egy faluba.
Megtudtuk, hogy motoros találkozó van Vukováron, ezért 21 órakor mi is elmentünk. Megnéztük a motorokat, majd néhányan elkezdtek horvát nyelvű traktátusokat osztogatni. Aztán hazamentünk.
Vasárnap, Július 30
Délelőtt nem volt öszejövetel a gyüliben, ezért elvégeztük az utolsó simításokat: felraktuk a tiszta függönyöket, behordtuk a székeket és amit kellett. Majd elmentünk fagyizni és várost nézni. Rengeteg olyan épület van, amelyik a háború nyomait viseli:
Sétáltunk a Duna partján. Ebéd után próbáltunk. A pantomimos csoport elment Szent László faluba 17 órára, mi pedig maradtunk és magyarul énekeltünk a gyüliben. Az egyik ének ismerős volt a gyüli tagjainak, ezért elkezdtek ők is énekelni horvátul. Nagyon jó volt.
Hétfő, Július 31
Harasztiban, egy faluban, magyar református gyerektábor kezdődött és mivel kevés volt a tanító, elhívtak minket segíteni. Ezért 5-ön (Lajos, Anna, Edit, Kinga és én) beültünk egy autóba és elmentünk. Minden gyereknek a nevét fel kellett írni egy kartonra, majd a nyakába kellett akasztani. Az én nyakamba is került egy, amelyiken azt írta, hogy: Eszter néni:)). Segítettünk ahol tudtunk, ebéd után mosogattunk, majd délután visszamentünk Vukovárra. Míg mi a gyerektáborban voltunk, a többiek nekikezdtek festeni az irodában.
Kedd, Augusztus 1
Mivel mindenki nagyon fáradt volt már, a keddi nap szabadnap volt. Elmentünk Osijek városba, egy fürdőre, ahol kikapcsolódtunk. Este megnéztük a várost, majd elmentünk a vonatállomásra, ahol felvettük Fruzsit, az új csoporttagot.
Szerda, Augusztus 2
Ez a nap is festéssel telt el. Laci azt mondta, hogy a gyüliből egy néni amikor meglátta, milyen szép a terem, elsírta magát. Ez egy kis bátorítás volt a számunkra, mivel már kezdtük azt mondani, hogy mi azért jöttünk ide, hogy missziózzunk, nem azért, hogy fessünk. De beláttuk, hogy ez is egy szolgálat és hogy ezáltal Isten akarata az volt, hogy összeforrjon a csapat és, hogy ne legyen időnk arra, hogy egymást megsértsük.
Csütörtök, Augusztus 3
Dávid, Lajos, Ödön, Kinga és én újból elmentünk segiteni Harasztiba. Délután 4 órakor mindenki ott volt SzentLászlón, mert az volt a célunk, hogy evangélizálunk. Hívogatás után, 6 órakor megkezdtük az összejövetelt. Nem voltak túl sokan, de mégis áldásos volt és megköszöntük Istennek, hogy szolgálhattunk.
Péntek, Augusztus 4
Az egész csapattal elmentünk Harasztiba, mivel a református pap megengedte nekünk, hogy egy 40 perces előadást tartsunk. Elénekeltünk 4 éneket, mindegyik nagyon tetszett a gyerekeknek, tiniknek, főleg az utolsó, visszakérték. Elő volt adva egy pantomim is, ami alatt imádkoztunk, hogy Isten érintse meg a sziveket. Mi elvetettük a magot...
Harasztiból elmentünk egy magyar faluba: Kórógyba. Megálltunk egy régi iskola előtt és elkezdtünk énekelni. Néhányan elmentünk a faluba traktátusokkal és szóltunk az embereknek, hogy egy fél óra múlva, az iskola előtt, különböző országból jövő fiatalok fognak énekelni. Mivel elkezdett cseperegni az eső, csak 2 öreg néni jött el és kb. 6 gyerek. A csoportvezetőnk bement egy közeli kocsmába és megkérdezte a tulajdonost, hogy nem engedné-e meg nekünk, hogy ott benn énekeljünk és előadjunk egy pantomimot, mivel kint esik az eső. Isten csodákat tesz: a kocsmáros engedélyt adott !!!!
Mikor bementünk, leállították a hangos világi zenét, hogy meghallgassanak minket. Elénekeltünk néhány éneket, elő volt adva egy pantomim, ami tetszett az ott levő fiataloknak, majd Lajos bizonyságot tett.
Meg voltunk hívva egy vadászházba is, ahol ugyanezt a programot adtuk elő.
Mikor visszamentünk Vukovárra, nagyon meg volt telve a szívünk örömmel és hálával, mivel Isten nagyon csodálatos.
Harasztiból elmentünk egy magyar faluba: Kórógyba. Megálltunk egy régi iskola előtt és elkezdtünk énekelni. Néhányan elmentünk a faluba traktátusokkal és szóltunk az embereknek, hogy egy fél óra múlva, az iskola előtt, különböző országból jövő fiatalok fognak énekelni. Mivel elkezdett cseperegni az eső, csak 2 öreg néni jött el és kb. 6 gyerek. A csoportvezetőnk bement egy közeli kocsmába és megkérdezte a tulajdonost, hogy nem engedné-e meg nekünk, hogy ott benn énekeljünk és előadjunk egy pantomimot, mivel kint esik az eső. Isten csodákat tesz: a kocsmáros engedélyt adott !!!!
Mikor bementünk, leállították a hangos világi zenét, hogy meghallgassanak minket. Elénekeltünk néhány éneket, elő volt adva egy pantomim, ami tetszett az ott levő fiataloknak, majd Lajos bizonyságot tett.
Meg voltunk hívva egy vadászházba is, ahol ugyanezt a programot adtuk elő.
Mikor visszamentünk Vukovárra, nagyon meg volt telve a szívünk örömmel és hálával, mivel Isten nagyon csodálatos.
Szombat, Augusztus 5
Megszerettük Kórógyot, ezért szombaton is visszamentünk a faluba. De, hogy ne legyen probléma, beszéltünk a polgármesterrel. Nagyon kedves volt velünk, megvendégelt minket. Kiadta nekünk a művelődési házat, a felesége pedig telefonált néhány személynek, hogy 4 órakor jöjjenek a művelődési házba. El is jöttek néhányan, nagyon jó volt. A polgármesternek is nagyon tetszett és elvitt minket fagyizni. Nagylelkű ember. Sőt, azt mondta, menjünk el máskor is. Csak mi másnap már indultunk vissza Inárcsra. Ezért meghívott minket őszire. Azt mondta, biztosít nekünk szállást, kaját, csak menjünk, mert plakátokat rak majd ki és össze fogja hívni az egész falut. Ilyesmire senki nem gondolt...Jó volna visszamenni, de nehéz lesz összeszedni a társaságot és kifizetni az utat odáig...De, ha Isten ott akar látni minket, akkor majd ott leszünk.
Vasárnap, Augusztus 6
Nehéz volt elbúcsúzni...
8 óra előtt elindultunk Inárcs fele. 12 óra után odaértünk. 14:30kor vonatra ültem, elmentem Biharkeresztesre, ahol kocsival vártak. Éjjel megérkeztem Temesvárra.
Nagyon jó volt Horvátországban. Hálás vagyok a csapat minden tagjáért. Hálás vagyok Laciért, Keriért és a kicsi Leáért, akik eltűrtek minket 10 napig. És nagyon hálás vagyok Istennek, hogy lehetségessé tette számomra ezt az utazást.
8 óra előtt elindultunk Inárcs fele. 12 óra után odaértünk. 14:30kor vonatra ültem, elmentem Biharkeresztesre, ahol kocsival vártak. Éjjel megérkeztem Temesvárra.
Nagyon jó volt Horvátországban. Hálás vagyok a csapat minden tagjáért. Hálás vagyok Laciért, Keriért és a kicsi Leáért, akik eltűrtek minket 10 napig. És nagyon hálás vagyok Istennek, hogy lehetségessé tette számomra ezt az utazást.
