könyvek

Ma reggel a rüschlikoni gyüliben gyerekbemutatás volt. Aztán délután beindítottam a zilahi élő adást és ott is gyerekbemutatás volt:) S mindkét kislány sírt miközben imádkoztak értük, aranyosak voltak:) Szóval a mai nap gyerekesnap volt:)
Itt most hideg van, a tegnap egyfolytában csorgott az eső , lehullott egy rakás levél és most már nem lehet tagadni hogy itt van a színeslevelű ősz:) De az ősz szép.
S ha esik az eső, akkor mit lehet csinálni? Elmenni a kétlépésre levő Sihlcitybe, annak is a nagy könyvesboltjába és eltölteni ott néhány órát. Végiglapozni a kis keményfedelű gyerekkönyveket és örülni annak, hogy nagyjából megértem. Aztán továbblépni és mindenféle idézetes, színes kiskönyvekbe beleolvasni és örülni annak, hogy nem értem ami oda van írva- ez ugyanis azt jelenti, hogy van még mit tanulni és nem fogok unatkozni. Aztán sorba venni a Svájcról szóló színes, gyönyörűképes könyveket. Aztán ne feledjük az angol részleget, ahol hála Istennek értem én is a címeket. Eszembe jutott, hogy én meg akarom venni a Heidi könyvet. Németül, persze. Ha már itt vagyok. S persze el is akarom olvasni. Még ha nem is értem. Mit számit:) Aztán találtam is 4 Heidi-s nagy könyvet, sok képpel, de egyik sem volt az eredeti szöveggel, mind újra volt mesélve. De aztán azt is megkaptam, amit kerestem és meg is vettem :D
Mikor elkezdtem olvasni a könyvet, arra a megállapításra jutottam, hogy jobb lett volna egy rövidített változatot vegyek, mert ezt túl komplikált számomra:)) Nadecsakazértismegfogoktanulninémetül. Na úgy.
Jelenleg egy angol könyvet olvasok: "The Help" - Kathryn Stockett. Tetszik, mert a négerek és fehérek közötti kapcsolatról szól. Arról, hogy milyen volt. De Miss Skeeter változtatni akar a dolgokon és titokban arról akar könyvet írni, hogy a néger szolgák hogyan viszonyulnak a dolgokhoz. Milyen az ő életük, mit éreznek ők, amikor a fehérek megalázzák, semmibe veszik őket...A könyv úgy kezdődik, hogy Aibileen, a néger házimindenes, elkezd mesélni, olyan négeresen :D
"I done raised 17 kids in my lifetime. I know how to get them babies to sleep, stop crying...I think it bother Miss Leefolt, but Mae Mobley my special baby."
"By the time he(a saját fia) in third grade, he get to talking better than the President a the United States. I say house cat, he say domesticized feline, I say mixer, he say motorized rotunda."
:)

Szeretnék egy darabka tavat hazavinni,

A tegnap olyan jól elvoltam:)
Délelőtt elmentem a városban levő német baptista gyülibe, kíváncsi voltam milyen ott. A lelkipásztor szerencsére németül beszélt, nem svájciul, de így csak azt értettem meg, hogy felolvasott valamit Júdásról meg a 30 ezüstpénzről, meg Pálról mikor meséli, hogyan tért meg. Ha mondta volna az igehelyet akkor eltudtam volna olvasni a magyar Bibliámból, de így...Aztán meg elkezdett mesélni Jónásról, de azt nem értettem meg, hogy hozta össze e 3 személyiséget. Nade mindegy, az énekek legalább le voltak írva, s kotta is volt hozzá, tehát azokból többet értettem. Régebbi stílusú énekek, ilyen nyolc-tíz szakaszosak:), nade nem énekeltük az összes szakaszt. Különben szép volt a dallamuk az énekeknek és szépen szólt az orgona:)
Nade én itt csak idős embereket láttam, meg 2 fiatal házaspárt. Fiatalok, gyerekek? azok nem járnak gyülibe? Délután nincs összejövetel, tehát nem foghatom arra, hogy délután járnak csak. Ezután, mikor lehet, Rüschlikonba fogok menni, mert ott legalább értem mit beszélnek:) De azért ez is érdekes élmény volt, nem kezdtek el kérdezgetni ki s mi vagyok, köszönni pedig tudtam németül :)

Aztán meg elmentem sétálni. Én a tónak az egyik partját ismertem, a másik partján csak kevés szakaszon sétáltam eddig. De most messzibbre elmentem, ott is nagyon szép, pázsit, fák, utcai muzsikusok. Sütött a nap, s aztán több helyen megálltam a tó partján, csak ültem, élveztem a napsütést és hallgattam a zenészeket. Fűre heveredtem, olvastam. Olyan megnyugtató volt. Egyik helyen egy idős bácsi magnóról indította el a klasszikus zenét, s aztán egy hegedűvonót hegedű helyett egy fűrészen(?) használt.Valami olyan hang jött ki belőle mintha fújna a szél. Aztán másik helyen volt egy amerikai bácsi, aki gitározott (country-zene stílus), s mindeközben 2 bábut táncoltatott. Aztán az énekek között lufiból mindenféle érdekes figurákat készített és odaadta azoknak a gyerekeknek akik mosolyogtak. Egy mosoly örömet hoz a szívbe.

Mindig tele volt emberekkel, gyerekekkel körülötte. Én is jó sokat bámészkodtam ott. Hát hogyne, mikor egy rakás gyerek sorba áll lufiért, s a fizetség egy mosoly:) Végig fülig ért nekem is a szám, olyan aranyosak tudnak lenni a gyerekek:)) Mert volt ugye olyan is, aki nem volt mosolygós kedvében. De nefélj, addig nem kapott lufit, amig nem mosolygott. Mindenféle mosolyt, nevetést, vigyort kaptunk:))
A nap befejezéseképpen pedig filmnézés a kis romániai csapatunkkal. Plusz pattogtatott kukorica. Először ettünk "pop cornot" mióta itt vagyunk. Chipset pedig nem eszünk. Túl drága, 4 frank körül van egy zacskóval. Szóval aki le akar szokni az egészségtelen nassolásról, jöjjön ide:) Egy kiló gyümölcs is kb annyiba kerül, 3-4 frank, attól függ.

S aztán ma hétfő volt. Van. A fű lehet nem nő, de a mi agyunk igenis fő. Meg tudjuk-e állni a helyünket? Ez itt a kérdés. Mindent bele! S ja, ne felejtsek el mosolyogni, még akkor sem, ha gőzöm sincs hogy kell megoldani valamit:) Végülis: a vidám szív a legjobb orvosság. S kitudja- lehet a megoldás is.

Rapperswil

Vasárnap Rapperswillben voltunk, az félórára van Zürichtől-vonattal.

központ

Van egy 841 méteres fahíd, keresztül a Zürichseen, na azon keresztülmentünk és elértünk Pfäffikon-ba. Igaz, míg a városba értünk kellett gyalogolni jó sokat a tó partja mellett, meg a kukoricaföld mellett:) Jó meleget fogtunk ki, mint mindig mikor kirándulni mentünk. Élvezem, hogy minden alkalommal lepirulok:) S aztán hétközben meg általában csorog az eső:) Azért a héten nem esett túl sok.

Uetliberg

Nem is írtam hol voltunk a hétvégén...
Szombat:
Van itt Zürichben egy magas domb, olyan 870-880 méter körüli. S onnan be lehet látni a környéket. Uetlibergnek hívják, fel lehet menni vonattal is, de már más zónához tartozik, s akkor hiába van bérleted, kell fizess pluszba 4 frankot(1 út). De fel lehet menni gyalog is, úgy hogy nekivágtunk. Olyan 45 perc alatt felértünk, de bizony elég meredek és kacskaringós volt az út. S a végén még egy rakás lépcsőn is fel kellett mászni. De megérte felmenni, mert szép tiszta volt az ég és látszottak a hegyek a távolban. Szóval nem is kell messzire menni, hogy szépeket lásson az ember...kár hogy gyorsan sötétedik már, másképp lehet munka után felbandukolnék oda, hogy a sok képernyőnézés után pihentessem a szemeimet..

Hátamnál a Zürichsee, valamint az Alpok.

S van ott a dombon egy lelátó, ami azthiszem azért lett odacsinálva, hogy legyen meg a 900 méter:)) Felmásztunk oda is persze:)

Zürich

Ez pedig a stadion. S azért zoom-oltam, mert azidőtájt kezdődött a koncert. A U2 koncert. Az bizony. És hát látszik is valami a képernyőn :)) És az hogy sok ember volt. Nem tudom mit gondoljak erről az együttesről. Sok keresztyén jellegű énekük is van, kíváncsi vagyok milyen volt a hangulat a koncerten...

Zürcher Knabenschiessen

Ilyen ünnep volt szombat-vasárnap-hétfőn, ezért a tegnap csak félnapot kellett dolgozni :) plusz, hogy már németórákra sem kell járni. Hát assetudtam mit kezdjek a sok szabadidőmmel. S ezért szépen lefeküdtem. A délutáni órákban! Hétköznap!
S aztán később lementem a tóhoz élvezni a csendet. Lassan leszállt az este is, rásütött a hold a kacsákra, hattyúkra.
Udvara volt a holdnak. S hideg volt. S arra gondoltam hogy hiányozni fog Svájc, miután elmegyek innen...

mintha mesében lettem volna. de nem.

Múlt szombaton korán vonatra ültünk, mert 3 várost és egy kastélyt akartunk megnézni egy nap alatt! Kíváncsiak voltunk mi sikerül a tervből:) Itt van egy nagyon jó dolog: félóránként-óránként vannak vonatokm más városokba. Szóval nem féltünk attól, hogy este nem lesz mivel visszajönni. Majdnem 3 órát mentünk vonattal, míg Genf-be értünk. Nem volt időnk arra, hogy mindenféle híres-neves épületet megnézzünk és őszintén nem is vágytunk rá olyan nagyon- megkerestük a tavat, sétáltunk a partján.

Valami jazz-fesztivál volt Genfben, mert a tó partján volt egy csapat trombitás-szaxofonos ember, nagyon szépen fújták. Arrább pedig egy csapat cigány trombitált, de ez is valami rendezett dolog volt.

Aztán sétáltunk a kisutcákon:), utcai zenészeket, francia beszédet hallgattunk, napraforgós vidám ablakokat nézegettünk, élveztük a napsütést, gyönyörű idő volt!
A Szent Péter templomba bementünk, megnéztük, majd irány az állomás!

Következő állomás: Montreaux. Le kell menni a dombon, s mindjárt ott van az ember a tó partján. Micsoda illatok! Virág illatok! Tó! Magas hegy!

Ebből a városkából ennyit láttunk csak, mert elakartunk menni a Chillon kastélyba, ami 3 km-re van Montreaux-tól ,busszal mentünk.






Nagyon szép a kilátás:)
Aztán hajóra ültünk, visszamentünk Montreaux-ba, s ott rögtön átültünk a másik hajóra, amivel elmentünk Lausanne-ba.



Lenyűgöző a táj Montreaux és Lausanne között! Mindenkinek ajánlom! Ha Svájcba jön, hajókázzon egyet ezen a helye! Nem tudtam levenni a szememet a tájról! A tó egyik felén szőlőlugasok a dombon, másik felől hatalmas sziklák. Nagyon nagyon szép, még visszamennék...
Mire Lausanne-ba értünk lemerült a fényképezőgép akkuja:( Ott láttunk egy magas dombon egy katedrálist, arrafele vettük az irányt, sajnos nem mehettünk be, mert már be volt zárva. Sötétedett, ezért újból vonatra ültünk és visszajöttünk Zürichbe. Szép volt. Nagyon.

Lac Léman. Genf-Montreaux-Lausanne

Egy újabb csodálatos napom volt tegnap...ezúttal Svájc francia részén.

új hónap

húha, már szeptember 1..hol a nyár? itt nem nagy nyár volt, különben is, ha állandóan munkába kellett járni, nem sokat vettem észre belőle. És igen, már szeptember és igen, nekem csak 4 nap szabadnapom volt ebben az évben, úgy jártam, mint a tavaly, akkor se nyaraltam, mert Bukarestbe kellett menni. Visszasiratom az iskolás nyaraimat...3 hónap szabadság-most 3 hét is egy álom. Még 1 hónap és remélem megengednek nekem is 1 hét pihenést. Ezt is csak azért, mert azon a héten mind a 2 trainer szabin lesz. Ha nem így lenne, akkor húzhatnám. Igen, Svájcban vagyok és igen, gyönyörű helyeken járok, de ez nem szabadság, mert hétfőnként nagyon fáradtan indulok munkába és egész héten reménykedem abban, hogy valamikor sikerül kipihennem magam, de..például most is elmúlt éjfél, s még mindig a gép előtt vagyok. Hiába, tanulni kell keményen. Aztán meg blogot írni :P.
De azért örülök az itteni élményeknek, szóval azt hiszem mégis megéri fáradtnak lenni.Felhő és szivárvány. A felhő eltakarja a völgyben fekvő városokat, de látok helyette szivárványt. Isten csodálatos!
Kellemes szeptembert mindenkinek :)