Tipetupa :)

Amikor elolvastam Szép Ernő versét a pitypangokról a Keresztyén blogján (nagyon szép vers), eszembe jutott Tipetupa, a Fodor Sándor "Csipike" című meséjéből (ami nagy kedvencem volt, rongyosra olvastuk annakidején a könyvet), s az is eszembe jutott, hogy május elején bizony lefényképeztem néhány pitypangot a parkban :)
 És hát így akkor megszületett eme blogbejegyzés, úgysem írtam már egy ideje...

"hófehér lelkedet szétfújtuk a nyárba"

 

Mintha csupa fehér ejtőernyőt sodort volna a Tisztás felé a szél. A gyermekláncfű fehér 

ejtőernyős termései, a pitypang magjai szálltak feléjük, ereszkedtek a Tisztásra.
- Látom - mondta Kukucsi. Egy kicsit ő is örült a szélhordta ajándéknak: Csipike ilyenkor ki 

szokta választani a legnagyobbakat, és minekutána leszedi, elülteti a magjukat, az ernyőket -
kettőt-hármat - összefogva ugrógyakorlatokat végez. Legalább elszórakozik velük, nem izeg-
mozog és nem is sóhajtozik a fülembe - gondolta Kukucsi. Nézegette hát az alászálló
ernyőcskéket - ám egyszer csak ismeretlen, igen kellemes vékony hangocska ütötte meg a
fülét:
- Még... na igazán, még!
Meglepetten nézett körül.
Csipike ide-oda pislogott.
- Te is hallottad, Kukucsi? Nem képzelődöm?
- Biztos, hogy képzelődöl, mert mindig szoktál, de most az egyszer én is hallottam.
Sehol senki.
- Ha nem viszel tovább, akkor röpíts haza... ne tégy le! Megharagszom!
Fentről jött a hangocska.

Felpillantottak.
Odafent, majdnem a fejük fölött, egy ernyőcskén csüngve kalimpáló Valami ereszkedett alá.
Kék is volt, meg piros is, és kiabált.
- Ha leteszel, örök harag!
Ám az ernyőcske ereszkedett-ereszkedett, és pontosan az Óriásnagy Bükkfa mellett vöröslő,
szépséges Légyölő Galócára szállt.
- Jujj, de megütöttem magam! - hallotta a két jóbarát, ám a következő pillanatban az ernyőcs-
ke libegve felröppent: már nem volt rajta a rúgkapáló kék meg piros valami.
Csipike és Kukucsi a Légyölő Galóca felé szaladt. Meglepetten torpantak meg.
Formás kisleányka ült a Légyölő Galócán. Akkorka volt, mint Csipike, talán valamivel kisebb,
és sokkal karcsúbb. Kék szoknyája harangvirágból készült, piros mellénykéjét a pipacs
szirmából szabták. Még mindig pörölt valakivel.
...
- Hogy úgy mondjam - szólalt meg Csipike választékosan, ami által nyomban sikerült túlszár-
nyalnia Kukucsit -, bemutatkoznánk. Én Csipike vagyok, itt lakom az Óriásnagy Bükkfában,
ez pedig itt, hogy úgy mondjam, Kukucsi, aki szintén.

- Én pedig Tipetupa vagyok, és a vőlegényem hozott ide - mondta a virágruhás vendég -, de
összevesztünk, és letett. Legyünk jóbarátok. Szia, Csipike, szia, Kukucsi.

...

(Fodor Sándor: Csipike)