Az úgy volt, hogy múlt hétvégén kellett volna legyenek óráim a bibliaiskolában Nagyváradon, ezért kivettem egy szabadnapot péntekre és megbeszéltem egy barátnőmmel, hogy együtt utazunk majd, mert ő is megakarta látogatni közös barátainkat, ahol volt a szállásunk.
De csütörtökön megtudtam, hogy el lesznek halasztva az órák 2 héttel. Namármost mi legyen. A szabadnapok ki voltak kérve és J-vel is meg volt beszélve, hogy együtt megyünk. Tehát végülis maradt minden úgy ahogy megvolt beszélve, péntek reggel elindultunk. S végül jó is volt így, mert ha nem voltak óráink, több idő jutott egymás társaságára.
Körösparti séta:
Séta a vár falai között:
Szép volt a nagyváradi tavasziasság
de az itthoni tél is:
Ugyanis vasárnap este, amikor hazaértünk, itt már a tél, a hófehérség fogadott bennünket :)
(ha hó, akkor blogírási kedv :-) )
Hála
... a barátságokért, amelyek a távolság ellenére sem szűnnek meg
...a hidegen süvítő szélért, amelynek nem volt akkora ereje, hogy távoltartson a sétálástól
...a beszélgetésekért
...a hálaimákért
...a szeretet-jelekért
...a halászok köszönéséért
...a Körös túloldalán ugrabugráló cicáért
...az ifjúsági szövetség keretén belül meghirdetett ima és böjthétért...