Mindig szerettem a virágokat.
Oly szépek, oly szelídek bájosak.
Kacér nincs köztük, sem divat-beteg.
Közönyt, álkedvet egy se szenveleg.
Láttatni titkosan nem vágyakoznak.
Elrejtve, bokrok közt is illatoznak.
Éltük rövid, de nyár van az alatt,
míg ők a nap felé mosolyognak.
S ha jő az ősz, a rózsa-hullató,
sóhaj, sírás tőlük nem hallható.
Haláluk oly nyugodt, olyan szelíd,
tán elhervadni is gyönyör nekik.
Reviczky Gyula: Virágok
