Húú, olyan hamar eltelt ez a hét, hogy már azt sem tudom miket műveltem. Gondolkozzak csak:
-Rúbennel voltam Inciéknél. Meglátogattuk Benit, aki hazakerült a kórházból, és nekünk ugrott örömében amikor meglátott:), Dánielt, akit most a himlő kínoz, és a kicsi Anettet, aki körbeforgolódik a kiságyban és nem nagyon akarja hogy a hangját halljuk. De mikor mondtam neki, hogy mi most haza akarunk menni, akkor elkezdett ott gagyogni valamiket. Olyan aranyos volt:)
-aztán voltam kirándulni is néhány testvérrel, testvérnővel a gyüliből:) Hasdau-n. Nagyon jól esett újból ott lenni, a természetben, patak mellett. De a legjobban az tetszik, hogy a hely körül van véve gyönyörű dombokkal. És mikor táborban voltunk ott, este olyan szép volt feltekinteni a "kerek " égre, amelyik tele volt csillagokkal. Olyan jó volt a Nagy Istenem-et énekelni, egyik kedvencem:)
-aztán vizsgáztam is egyet pénteken. Vége van a kurzusnak és ezután nem kell munkában ülnöm 5-6 ig :D.
- a tegnap meghalt Major Pista testvér. 83 évet töltött volna a nyáron. Kb 16 éve otthonülő beteg. Mindig nagyon szerette ha látogattuk. Karácsonykor, mikor elmentünk hozzá kántálni, mintha éreztük volna hogy ez lesz az utolsó karácsonya, ugyanis nem csak 1-2 éneket énekeltünk mint máskor, hanem behívtak és egyik éneket fújtuk a másik után. Sok éneket kért..
-Holnap megyek Bukarestbe, este érek oda. Szerdán este érkezünk haza. A kollégám még nem volt Bukarestben, ezért úgy illene, hogy a metrónál én jobban tudjam melyikre kell felülni, de én már abszolút nem emlékszem arra, hogy merre kacskaringóztunk mi össze vissza a múltkor. de valahogy megleszünk. Térképünk sincs...khmm. Most böngészem a neten a térképeket és próbálok valami vázlatokat készíteni. Ha már szerdáig ott leszünk, illene várostnézni menni, remélem nem tévedünk el. Hotelben internet nem lesz, szóval csütörtökig internetböjtöt tartok.

Szombat reggel indultunk Váradra a temetésre:Apu, Anyu, István, Inci a pont 2 hónapos Anettel és én.
Nagyon sokan voltak. Mindannyian szerettük, tiszteltük Rózsikanénnyét és példakép marad számunkra. Egy temetésre nem szoktuk azt mondani, hogy szép. És én mégis úgy éreztem, hogy különleges, szép volt. Meg voltak hagyva hogy mit énekeljünk. Avval kezdtük, hogy " Öröm van a mennyben, egy bűnös felett, ha megtérve hazaérkezett. Fut eléje Atyja, kinyújtja karját, megcsókolja elveszett fiát..."
Éneklés közben úgy éreztem, fehérbe kellett volna öltözzünk, nem feketébe, az égi Vőlegény elvitte Rózsikanénnyét...
Találkozunk a mennyben:) ...ezt iratta Anyu a koszorúra, amit vittünk...

Milyen jó, hogy van Mennyország...
és hogy van hit és remény...
és milyen jó, hogy a halállal nem ér véget minden...