Showing posts with label Párizs. Show all posts
Showing posts with label Párizs. Show all posts

May 29, 2010

2. nap

Reggel elindultunk újból a városba. Meg - megálltunk, bámultunk erre is, arra is. A parkokban megálltunk pihenni, fényképezkedni. Sok helyen kivannak pakolva a régi könyvek, még azoknál a standoknál is elidőztünk, belenéztünk a könyvekbe, jól esett. Olyan volt, mintha az idő megállt volna...
Aztán továbbmentünk- a Jardin de Luxemburg lett a kedvenc helyünk, ott nyugodtan leülhettél egy székre, a tó mellé és pihenhettél. Ugyanakkor innen jobban meglehetett nézni az embereket. Volt olyan aki öltönyösen, nyakkendősen elnyúlt a széken, s élvezte a napsütést. Mások futottak, beszélgettek. Mindenféle-fajta ember elment ott, más és más nyelveken beszélő emberek - szép.
Aztán bementünk a Louvre-ba. 18 évig ingyenes, 18-25 is ingyenes, de csak ha EU-s országból jöttek. S mivel mi mind a 3an 25 évesek vagyunk, bementünk ingyen :D. Amúgy minden hónap első vasárnapján ingyenes a bemenetel mindenkinek. Másképp 9 euro.
Na ott aztán sokminden van, de mivel nem vagyunk mi szakértők sem a szobrok, sem a festmények területén, nem időztünk túl sokat egy-egy teremben.
Elmentünk a Notre-Dame-ig, hogy nézzük meg a pünkösdi programot, ugyanis vasárnap szerettünk volna elmenni a misére. Majd kiültünk a Szajna partjára, mint sokan mások és vártuk, hogy felszállhassunk a sétahajóra. Este 8kor indult a hajó és 1 órát hajókáztunk - nagyon széép volt, Párizsban sok a híd - ifjú párt is láttunk, integettek nekünk a hídról...nem bántam volna ha hosszabb ideig tart a hajó útja:) Ebédre általunk készített szendvicseket ettünk, de vacsorára megéheztünk, ezért elmentünk a Szajna partján arra a részre, ahol kajálni lehet. Van ott annyi hely, ahol ehetni lehet!!!! csak épp pénzed legyen. Aztán a szuvenír üzletekbe is benéztünk, nyugtáztuk, hogy itt sem olcsóbbak a dolgok, mint a másik üzletben , aztán pedig tovább sétáltunk. Mikor bent voltunk a házban, már fáradtak voltunk, le is barnultunk, ugyanis szép napos idő volt aznap, mi pedig állandóan sétáltunk, de mégis nagyon későn-avagy korán került sor a lefekvésre, mert hát az egyetemi évek szépségeit, bökkenőit is vissza kellett idézni, ugyebár. Meghát nem azért megy az ember Párizsba, hogy 8-10 órákat aludjon, főleg mikor tudja, hogy kevés idő alatt sokmindent meg kell nézni.