téli kép szombatra :)

inspiráció: innen.

"Az élet olyan, mint a rajzolás: néha gyorsan és határozottan kell cselekednünk, a dolgokat erélyesen kézbe vennünk, és arról gondoskodnunk, hogy a nagy vonalak villámgyorsan előttünk álljanak. Semmiféle lagymatagságnak, kételkedésnek itt nincs helye, a kéz nem remeghet, a szem nem pisloghat ide-oda, hanem egyedül csak arra irányulhat a tekintet, ami előttünk van."
(Vincent Van Gogh)

Mondjam azt,

hogy eljött ide is a havas tél. Szombaton hol sütött a nap, hol erőssen hullt a hó.

S mivel dombon lakunk, hát elég érdekes volt imaházba igyekezni vasárnap, ugyanis tudni kell azt, hogy az eddig láthatatlan gyerekek mind kibújtak valahonnan és ellepték a járdákat, utcákat és sikosították a havat, amivel csak lehet és olyan zsibongás volt, meg jókedv, hogy, hogy...hát nem is tudom mihez hasonlítsam :) De nem is kell, elég annyi is a boldogságomhoz, hogy a gyerekek kiélvezhették utolsó vakációs napjukat:)

Valami van a télben, ami a gyermekkora emlékeztet, közvetlenül és fájdalmasabban, mint más évszakok. A hó kékesszürke színében, a szobák alkonyatában, a kályhák nyers, orrfacsaró illatában, mindebben van valami bizalmas és örökre elveszett.
(Márai Sándor)