Újból nyakunkba vesszük a világot Dévát.
Napok óta "esik az eső, fúj a szél", de ugye az ilyen semmiségek nem húzhatják át a terveket. Keményen fúj a szél, de amikor elindulunk felfele az erdőben, védelmet találunk, nem érezzük annyira a hideg szelet, sőt kezdünk bemelegedni. Sár van persze, hogy az, de nem annyira, hogy belesüppedjünk, tehát tűrhető, megyünk-megyünk fel-fel-fel.
Közben a virágok élik világukat.
Ezúttal kapu kinyitva.
Fellihegünk ez égbe nyúló lépcsősoron.
Szép-szép. Megérte feljönni.
Magos Déva várhoz hozzá is kezdettek.
| Amit raktak délig, leomlott estére, |
| Amit estig raktak, leomlott reggelre. |
| Megint tanakodék tizenkét kőmives, |
Falat megállítni hogy lesz lehetséges.
Kedvenc. A kék - a zöld - és a kő kombinációja.
Kipróbáljuk a láblógatást a szakadék felett. Csak viccelek - nincs is szakadék :))
Aztán ráeszméltünk, hogy nemsokára itt is dézsából fogják önteni a vizet. Most még csak csepereg.
Maradjunk
vagy menjünk? Fedél alá bújunk. Aztán mégis az a döntés születik, hogy
menjünk csak szépen le, mert mi van, ha órákig fog esni az eső (ja,
persze, van felvonó - de az nem érdekes).
Szóval leindulunk az erdőn keresztül. És persze, hogy ott nem is ér minket az eső. Találkozunk egy idősebb, kalandvágyó házaspárral, akik megkérdezik tőlünk, hogy messze van-e még a messze. Egyikünk azt mondja, hogy igen, másikunk, hogy nem. Nézőpont kérdése, ugye.
Ahogy kiérünk az erdőből, csorog nyakunkba az eső, kinyitjuk az ernyőt, megyünk lefele a parkba vezető hosszú lépcsősoron, miközben egy átázott verébnek kinéző férfi le-fel szaladgál a lépcsőkön. Ő sem akarja, hogy az időjárás parancsoljon neki.
Így kell élni, bátran, tántoríthatatlanul, elvégezve azt, amit eldöntöttünk.
Az élet megy előre. Akkor is, ha szomorú napok vannak a hátunk mögött (mint például egy 91 éves drága nagytata halála), akkor is ha örömteliek (mint például egy szeretett családtag jó eredményei egy kezelés után). Csak megyünk előre, miközben jobbról is, balról is, rossz hírek tanui vagyunk.
Sokminden elmúlik, megváltozik, egyik percről a másikra megfordulhat egy ember sorsa.
De egy biztos. És ez olyan jó:
Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak,sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.
