Michael Qouist : Van időm, Uram

Uram, elindultam, kint mentek az emberek.
Mentek,
Jöttek,
Siettek,
Futottak.
Futottak a kerékpárok,
Futottak a szekerek,
Futottak a teherautók,
Futott az utca,
Futott a város,
Futott minden.
Futottak, hogy időt ne veszítsenek.
Futottak az idő nyomában, hogy utolérjék az időt, hogy időt nyerjenek.
Viszontlátásra barátom, bocsáss meg, nincs időm.
Ismét erre fogok jönni, nem várhatok, nincs időm.
Befejezem a levelet, mert nincs időm.
Szívesen segítettem volna magának, de nincs időm.
Nem vállalhatom, nincs időm.
Imádkozni szeretnék, de NINCS IDŐM.
Uram Te megérted, hogy nincsen idejük:
A gyermek játszik, e pillanatban nincs ideje - majd...
A tanulónak leckéjét kell elvégezni, ideje nincs - majd...
A diáknak ott vannak a könyvei, oly sok munkája, nincsen ideje - majd...
A fiatalember sportol, nincsen ideje - majd...
Az ifjú házasnak megvan az otthona, be kell rendeznie, nincsen ideje - majd...
Az édesapa körül gyermekei, most nincsen rájuk ideje- majd...
A nagyszülőknek ott vannak az unokák, nincsen idejük - majd...
A betegnek megvan a gondja, nincsen ideje - majd...
Kihűlő ágyukon sincsen idejük...
Késő - nincsen már idejük!
Így futnak az emberek az idő nyomában, Uram.
Futva mennek e földi tereken,
Sietve,
Tülekedve,
Túlterhelten,
Mogorván,
Megrakottan,
S nem érnek a célhoz, kevés az idő.
Nekifeszülnek, bár kevés az idő.
Sőt - igen kevés az idő.
Uram, tévedned kellett számításaidban valahol,
Alapvető hibának kell itt lennie,
Az órák túlságosan rövidek,
A napok túlságosan rövidek,
Az életkor túlságosan rövid.
Te mosolyogsz Uram, az időn kívül állva,
küszködésünk láttán, és tudod mit teszel.
Nem tévedsz abban, amikor az ember idejét kiméred.
Adsz mindenkinek időt tenni akaratod,
De nem szabad időt veszíteni, időt elverni, időt agyonütni.
Ajándék az idő, amit Te készítesz.
Elmúló ajándék.
Nem, nem tárolható.
Uram, van időm!
Minden idő az enyém, amit Te nekem adtál.
Életemnek évei, éveimnek napjai, napjaimnak órái, mind az enyémek.
Rajtam áll velük okosan élni, higgadt, odaadón, hogy
akként használjam fel a végső másodpercig,
hogy Eléd vigyem, s időmnek ízetlen vízéből
Te készíts nemes boritalt, ahogy tetted Kánában
a fiatal pár lakodalmán.
Uram, ma este nem időt kérek Tőled, hogy még ezt meg amazt elintézzem. Azt a kegyelmet kérem én Tetőled, hogy a nekem ajándékozott időben híven tegyem azt, amit rám bíztál.

Vers

(bemásoltam a teljes verset, mert látom tetszett nektek :) )

JÖVÖK

Egyedül jövök.

Nem lesz csillag,

nem lesznek 

napkeleti bölcsek,

nem küldtem előfutárt,

jöttömet nem fogja

kísérni angyalkaraván.

Most másként jövök,

igaz, a világ még ma is

kisgyermeket vár,

jászolban fekvő,

bepólyált kis Jézuskát,

akit szívesen eldédelgetnek,

megénekelnek három napon át. 

Majd miután
 az ajándékokat  szétosztogatták,
lebontják a karácsonyfát,
kitakarítják jól a lakást,
eltüntetik minden nyomát 
az ünnepeltnek.
Vissza a megszokottba,
a mindennapiba,
a "jól menő"  kerékvágásba.
Elég volt.
A kis Jézust egyéb zavaró
érzésekkel együtt félreteszik
a jövő karácsonyig.
A hó hull és minden csendes...
A lágy és fehér takaró
mindent elfed,
mezőket, völgyeket,
dombokat, hegyeket,
a jégcsapos, kérges szíveket.
Kicsinek, védtelennek
szeretnék látni ma is
a betlehemi gyermeket.
A kicsinyesség
önző világában leledzeni
meddig lehet?!
A hó hull és a fekete,
gyászos táj
lassan megfehéredik.
Vagy látszat csupán?
Csak úgy tűnik,
hogy a lágy és fehér takaró
mindent elfed,
miközben marad a fásult,
sivár pusztaság?

Ma, az adventi éjszakán

hívogat még a kegyelem harangja!

De holnap,

ha megjön a felhők magasán,

elkerülhetetlen lesz a betlehemi király

ítélő harangja.

 (Mucsi B. János,  Hulló csillagok kötet)

sakkfigura

(Füle Lajos) 

Egyszerű sakkfigurád vagyok
én Neked, Uram,
lovad, parasztod, futód,
amit akarsz, ahogy akarod.
Sosem akartam király lenni,
bástyának se lennék jó, tudom,
de jó a Te kezedben lenni,
s odaállni, ahova akarod,
ahová bölcs gondolataid
vezényelnek, s veszteg maradni, míg
kegyelmesen új jelt nem ád kezed.
Vidd velem győzelemre gondolataidat!
S ha néha netalán
ki is ütnek démoni erők,
végy kegyelmes kezedbe újra,
rendelkezz velem!
Egyszerű sakkfigurád vagyok
én Neked, Uram!


 

boldog Betlehem

Komolyra fordítva, Július 1 emlékezetes nap számomra. A legszebb nap.
Itt egy vers Túrmezei Erzsébettől. Itt reggelről van szó, de nálam este történt a VÁLTOZÁS.

Túrmezei Erzsébet

Karácsony nyári reggelen

Karácsony... fenyőillat, gyertyafény.
A rét, az erdő hólepett, fehér.
De az első igazi karácsonyunk,
amikor szívünkbe Jézus betér.

Talán nem hólepett, fehér úton,
talán ragyogó nyári reggelen.
Belép az életünkbe csendesen,
és a szívünk lesz boldog Betlehem.

Nem zendül-kondul ünnepi harang.
Fenyőillat és gyertyafény se kell...
de a szívünk lesz boldog Betlehem,
s az angyalokkal együtt énekel.

Szívembe is betértél, Jézusom.
Engem is átölelt a kegyelem.
Akkor lett igazi karácsonyom
egy napsugaras nyári reggelen.

Nem kísért fenyőillat, gyertyafény.
Nyári virágok nyíltak nyomodon.
S az a harmatos, üde reggel volt
az én első igaz karácsonyom.