Itt egy vers Túrmezei Erzsébettől. Itt reggelről van szó, de nálam este történt a VÁLTOZÁS.
Túrmezei Erzsébet 
Karácsony... fenyőillat, gyertyafény.
A rét, az erdő hólepett, fehér.
De az első igazi karácsonyunk,
amikor szívünkbe Jézus betér.
Talán nem hólepett, fehér úton,
talán ragyogó nyári reggelen.
Belép az életünkbe csendesen,
és a szívünk lesz boldog Betlehem.
Nem zendül-kondul ünnepi harang.
Fenyőillat és gyertyafény se kell...
de a szívünk lesz boldog Betlehem,
s az angyalokkal együtt énekel.
Szívembe is betértél, Jézusom.
Engem is átölelt a kegyelem.
Akkor lett igazi karácsonyom
egy napsugaras nyári reggelen.
Nem kísért fenyőillat, gyertyafény.
Nyári virágok nyíltak nyomodon.
S az a harmatos, üde reggel volt
az én első igaz karácsonyom.
A rét, az erdő hólepett, fehér.
De az első igazi karácsonyunk,
amikor szívünkbe Jézus betér.
Talán nem hólepett, fehér úton,
talán ragyogó nyári reggelen.
Belép az életünkbe csendesen,
és a szívünk lesz boldog Betlehem.
Nem zendül-kondul ünnepi harang.
Fenyőillat és gyertyafény se kell...
de a szívünk lesz boldog Betlehem,
s az angyalokkal együtt énekel.
Szívembe is betértél, Jézusom.
Engem is átölelt a kegyelem.
Akkor lett igazi karácsonyom
egy napsugaras nyári reggelen.
Nem kísért fenyőillat, gyertyafény.
Nyári virágok nyíltak nyomodon.
S az a harmatos, üde reggel volt
az én első igaz karácsonyom.
