Kedd éjjel 5 másik személlyel Zilahig vonatoztam, ahonnan elmentem Ippra. Ott töltöttem 4 napot- s ez rettentően kevés, dehát ennyire futotta:(.
Fociztunk egyet a fiatalokkal - csak Ippon szoktam focizni, mert itthon nincs kikkel. S hát látszott hogy tavaly óta nem fociztam, mert olyan béna voltam, hogy csak na. Forogtam a labda körül, ahelyett, hogy belerúgjak. S nagyon szégyelltem magam. S most mégis kiírom ide:P, hadd vigadjatok. De ha nem tudnátok, az ippiak így is elfogadtak:D. Ezért (is) érzem magam jól közöttük. A focizás vége fele már csápolni kellett, mert szúnyogok leptek el. S meg is csíptek, persze.
Aztán szombatra megint megvolt beszélve a focizás, de mi Magdikával nem értünk el.
Ugyanis, Magdika és Ferike péntek este értek haza Váradról. Addig nem találkoztunk. S akkor szombaton kimentem hozzájuk. Magdikával elmentünk teheneket legeltetni(igazán:) - na, nem volt sok bajunk velük), s ezidő alatt jót beszélgettünk. Aztán, mikor végeztünk, átmentem Zsigatatához. Nekem nem tatám, de úgy mondom neki. Magdikáéknak a tatája. Zsigatatáék decemberben ünnepelték 60. házassági évfordulójukat. S nemrég Bözsimama meghalt. Azóta Zsigatata nagyon sokat sír. Most is sírva mesélt...úgy örültem, hogy elmentem hozzá, mert ez egy újabb olyan eset, ami azt bizonyítja, hogy a szeretet nem múlik el, sok év házasság után sem...még akkor sem, ha sok nehézségen kell is keresztülmenni... smég sokmindenen elgondolkoztam:). Például azon is, hogy vajon hogy jobb- ha nincs senkid és akkor nincs kit siratnod, vagy ha elvesztesz valakit, akit nagyon szerettél... én azt a helyzetet akarom elfogadni, amit Isten nekem szánt...
It's where you give your all
And give a little more
I've never been this sure
That's where you find love
(That's where you find love)
Mikor végre elakartunk mi is indulni focizni, eleredt az eső:)
Vasárnap reggel bementem Váradra, meglátogattam Dánielt, Renátát és a kis Krisztinát :) majd pedig onnan hazajöttem. Haza - de senkise volt itthon.
Azóta is itthon vagyok:D
