Amikor Gyulafehérváron jártam

szeptember 29.-én

Ha valaki egynapos túrára indul, akkor bolond lenne magával vinni egy egész életre való útravalót. Akkor hát nem furcsa, hogy vannak, akik az elkövetkezendő huszonöt év összes aggodalmát magukkal hordják, és csodálkoznak, hogy az élet miért olyan nehéz? Arra vagyunk teremtve, hogy egy nap 24 órát éljünk. Nem többet. Nincs értelme ma a holnap problémáin rágódni.

Ha legközelebb azon kapod magad, hogy kezdesz kétségbe esni, tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
“Elég levegőm van hogy lélegezzek? Mára elég ételem van?” (Ha a válasz “igen”, akkor jó irányba haladnak a dolgok!)
Gyakran figyelmen kívül hagyjuk a tényt hogy a legfontosabb szükségleteink ki vannak elégítve.

(Andrew Matthews – Élj vidáman!)

téli kép szombatra :)

inspiráció: innen.

"Az élet olyan, mint a rajzolás: néha gyorsan és határozottan kell cselekednünk, a dolgokat erélyesen kézbe vennünk, és arról gondoskodnunk, hogy a nagy vonalak villámgyorsan előttünk álljanak. Semmiféle lagymatagságnak, kételkedésnek itt nincs helye, a kéz nem remeghet, a szem nem pisloghat ide-oda, hanem egyedül csak arra irányulhat a tekintet, ami előttünk van."
(Vincent Van Gogh)

Mondjam azt,

hogy eljött ide is a havas tél. Szombaton hol sütött a nap, hol erőssen hullt a hó.

S mivel dombon lakunk, hát elég érdekes volt imaházba igyekezni vasárnap, ugyanis tudni kell azt, hogy az eddig láthatatlan gyerekek mind kibújtak valahonnan és ellepték a járdákat, utcákat és sikosították a havat, amivel csak lehet és olyan zsibongás volt, meg jókedv, hogy, hogy...hát nem is tudom mihez hasonlítsam :) De nem is kell, elég annyi is a boldogságomhoz, hogy a gyerekek kiélvezhették utolsó vakációs napjukat:)

Valami van a télben, ami a gyermekkora emlékeztet, közvetlenül és fájdalmasabban, mint más évszakok. A hó kékesszürke színében, a szobák alkonyatában, a kályhák nyers, orrfacsaró illatában, mindebben van valami bizalmas és örökre elveszett.
(Márai Sándor)

BÚÉK

" ...jó dolog jónak lenni, alkotni, a léte­zés örömét meg­osz­tani az ember­tár­sa­ink­kal. Jó dolog a kis homok­ból várat építeni, a tég­lá­ból temp­lo­mot az Isten­nek, ott­hont az embe­rek­nek. Jó dolog a föl­det fel­törni, és tarka virá­got, hatal­mas fákat ültetni, csak azért, hogy legye­nek, hogy létük­kel tanús­kod­ja­nak az élet, a kibon­ta­ko­zás, a folya­ma­to­san moz­gás­ban lévő Isten irán­tunk való vég­te­len szeretetéről…"
(Böjte Csaba)

=Pilinszky János=

"A karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár."

Az Úr érkezése

Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon, De háborús éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom.

-Ady Endre-

Mindörökre.

Szeretek vonatozni.

Mert ilyenkor sok időm van elmélkedni, az Úr elé hozni embereket, dolgokat. Ott nem mondhatom azt, hogy nincs időm. Hisz van. Van időm. Van időm meghallgatni a szomorú, de erős nénit, aki a férjét vitte kitudjahányadszorra kemoterápiára, s most hazafele utazott, anélkül, hogy tudná mit hoz a holnap. Van időm imádkozni. Van időm szolgálni másokat, amivel lehet. Van időm bátorítani. És Istennek is van ideje rám. S ő is küld valakit, aki arról beszél, hogy a karácsony már nem az ami kellene legyen. Hogy többet kellene imádkozni. Hogy többet kellene böjtölni. S az tenne minket boldoggá. Szebb lenne az ünnep. Áldott adventi vasárnap délután. A vonaton.

„Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik. Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha.” (Ézsaiás 58,9-11)

részlet 27. Zsoltár

"Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék?
Reménykedj az ÚRban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az ÚRban!"

Róma 8:28

Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van.

köd előttem

„Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne. Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, amelynek lakója a magány, királya pedig az álom. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak. Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz. Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük.
/ Fekete István /

részlet

Ha majd az erdőre kimégy, figyelve járj és lábujjhegyen. Ahogy a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett.Meghallhatod, ahogy a szellő a fák között oson, és a fák susogva beszélnek.
...
Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruháikat öltik magukra, és megdobálnak puha, láthatatlan illatlabdákkal. Minden olyan szép, puha, tiszta és illatos körülötted. Mint a mesében.Csak mégy és arra gondolsz, hogy szép. Semmi mást, csak azt, hogy szép.
...És a madarak és minden.És ahogy mégy, céltalanul, egyik tisztásról a másikra, valahol megleled az Angyalok Rétjét.Nem tudod, hogy ez az, mert az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit érzel, hogy csodálatos. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek és kincseikkel megtöltik a szíved. A legnagyobb kincsekkel, amik csak vannak az ember számára: a Jóság, a Szeretet és a Békesség.
...
(Wass Albert: Mese az erdőről)