Mivel én a magyar Húsvétot ünnepeltem, ma voltam munkában. 3an voltunk, 3 különböző teremben:)
Az egyik kollágám kérdezte, hogy református vagyok? Nem. Katolikus? Nem, baptista. S hogy- hogy nem, a keresztségre terelődött a szó, s mondtam, hogy mi nem gyakoroljuk a gyerekkeresztséget, s hogy miért... S nagy meglepetésemre azt mondta, hogy Nagyon helyes:) A reformátusok közül több fiatal a pappal együtt úgy gondolja, hogy a felnőttkeresztség a helyes gyakorlása a keresztségnek. Csak a hagyományok...
Hát igen, a hagyományok, a szokások...ebből van bőven nálunk, baptistáéknál is. Sokszor fontosabb a hagyomány mint Isten szava.
Apropó, még volt egy nagyon komoly beszélgetésem egy másik kollégával, régebben, amikor még csak a nyári gyakorlatot végeztem a cégnél. És az egész abból indult ki, hogy azt feltételezte katolikus vagyok, mert magyar vagyok:)) Nagyon sokmindenről beszéltünk akkor. De úgy érzem, még mindig nagyon kevés az, amit Jézusért teszek. Szeretnék bátrabb lenni ezen a területen...