őszi kirándulás - második rész

Szóval haladtunk az úton, s közben többet megtudtam a két fiatal lányról, Alexandráról és Emiről, akikkel először találkoztam. Mindketten külföldiek és egy katolikus egyesületnél önkénteskednek, amely több országban jelen van. Az egyesület dönti el, hogy kit milyen országba küld misszióra. Az utazás előtt pár hónappal szólnak nekik, így megkezdhetik már otthon a nyelvtanulást, kutakodást az illető országról. Hátrányos helyzetű családokat látogatnak, foglalkoznak a gyerekekkel.

A misszió 14 hónapra szól. Ezidő alatt nem szabad hazamenjenek, s a családjuk is csak egyszer látogathatja meg őket. Az egyesület székhelye országunkban Bukarestben volt, de aztán Dévára költöztek (talán Böjte Csaba ajánlására, ha jól értettem).

Emi jövő hónapban, karácsony előtt hazautazhat Svájcba, mert betöltötte küldetését. Ő már jól beszéli a román nyelvet. Azt mondta inkább románul, mint angolul beszéljünk vele.  Anyanyelve a francia - szóval ezen a nyelven úgysem tudtam volna vele beszélni:) )

 Alexandra pedig másfél hete érkezett Lengyelországból. Szegény hallgatott nagyokat. Ért ő egyet-mást románul, mert tanulgatta már otthon a nyelvet, de még nem beszéli. Az angol sem megy annyira neki, szóval olyan román-angol, illetve mutagatós nyelven szóltunk hozzá :)

(a fenti képen szívecskéket próbálunk mutatni, ugyanis az egyesület neve lefordítva valami ilyesmi, hogy "A szív otthona")

Az úton ráakadtunk egy elhagyatott házikóra, azt szépen körbejártuk

majd az udvaron észrevettünk egy fát, amelynek olyan gyümölcse volt, amit egyikünk sem ismert. 

D. bátran megkóstolta s azt mondta, finom. Mostmár tudom, hogy ez a gyümölcs a naspolya.

Végre valahára beértünk a faluba is

 S onnan már azt mondták: közel lesz a tó.

 S így is volt. A Kozolya-tó ősszel :

Ez pedig más szögből

 A színes fák tükröződése a vízben

 

 Elmentünk a tó mellett ameddig lehetett, köszöntünk a halászoknak (vicces volt halászt látni az erdőben:))) ,

 az erdőben bicikliző ismeretleneknek (szeretem, amikor az erdőben, s a hegyekben vadidegenek köszönnek egymásnak), majd úgy döntöttünk, mivel eljutottunk problémák nélkül a célunkhoz, megérdemlünk egy kis harapnivalót :-)

De ez még csak az út fele volt ugyebár, hiszen vissza is kellett menni. Szóval a pihenő után újból útra kerekedtünk, de bevallom, tele hassal kicsit nehéz volt megmászni a meredek dombokat. Az egyik ilyen dombon mit találunk-mit nem, hát egy kis piros fa-furulyát. Amolyan pásztor furulyát. Feltevődött a kérdés, hogy ki tud furulyázni. Hát senki. De mivel Emi trombitázni szokott, hát ő vette kezelésbe. Szóval ő próbálgatta a hangokat, s pár próbálkozás után már a Frère Jacques-ra kezdett hasonlítani, amit fújt :-))  (ugyebár mindenki a saját anyanyelvén tud jobban furulyázni - hehe)

Ősszvissz kb 15-16 km-t gyalogoltunk eme kirándulás alkalmából, plusz vagy 5km a városi gyaloglás Déván s itthon. S eme kijelentéssel be is próbálom fejezni a bejegyzést. Ami jóformán csak képekből áll, senki nem panaszkodhat hogy nem pakoltam ide elég képet :-)

De akinek nem elég, az megnézheti még a következő képet is. Ez az a személy, aki blogolással töltötte ma is az estéjét:

Jó éjszakát!

U.I.Eredetileg a Frere Jacques francia szavaival akartam búcsúzni, valahogy az volt bennem, hogy az egy altató, de közben rájöttem, hogy ez egy reggeli dal :-) .

őszi kirándulás

Egy nagyszerű kiránduláson vettem részt szombaton és nem tudom csak magamnak megtartani ezeket a képeket...hadd gyönyörködjenek mások is ezekben az őszi színekben :)

Csak most nehéz dolgom van, mert nem tudom a sok kép közül melyiket rakjam ide fel...hm.

De először mesélek.

Úgy kezdődött, hogy 3 leányzó megbeszéltük, hogy ha jó az idő akkor szombaton elgyalogolunk egy tóhoz. 5-re emelkedett végül a kiránduló-lánytársaság száma.

Szóval, szombat reggel jól felöltözve, meleg teával, vízzel, elemózsiával, satöbbivel felfegyverkezve elbuszoztam Dévára a nagy köd ellenére. Ott aztán találkoztam a társaság többi részével, összenéztünk, bemutatkoztunk azoknak akiket nem ismertünk és pár perc múlva közös megegyezéssel eltűntünk mint szamarak a ködben. Illetve azt akarom mondani, hogy a köd, és az ismeretlen út nem húzta át a tervünket. (na, J. tudta valamennyire az utat, hiszen járt arrafele gyalog 10 évvel ezelőtt. És autóval is volt a tónál 1 hónappal ezelőtt, de az autók ugye, nem az erdőn keresztül járnak. Vagy mégis? Ugyanis egy helyen, az erdő közepén találtunk egy kereket és egy Dacia - elejét-ahol a rendszámtábla szokott lenni. Na, ez egy kissé hosszú zárójel lett :))) )  

Szóval, köd előttem, köd utánam.

 S köd felettem is, miért ne :)

Aztán kisütött a NAP 

és csak ámultunk-bámultunk, hogy a sárga szín, hogyan lehet ennyire gyönyörű!

Megcsodáltuk a gombafajtákat 

és a virágokat is.

Aztán az útra is kiértünk, s ott mendegéltünk. Már azon kívül amikor épp nem álldogáltunk,ámuldoztunk, s fényképeztünk ilyeneket például:

....

 Még most sem tudok betelni ezekkel a színekkel! 
(folytatás következik) 

Aki szereti

Mike Mason könyveit és angolul is tud, akkor ezt is szeretni fogja (csütörtökig lehet letölteni pdf, epub és mobi formátumban)

Mike Mason: Twenty-one Candles

November utolsó vasárnapja már Advent lesz, szóval lehet kezdeni olvasgatni ezeket a szép kis ünnepi történeteket :)

Olyan gyönyörű

az ősz.

 

 Hála mindenért!