itthon

Az éjjel utaztam. Reggel értünk haza, s mivel a vonaton nem sokat szunyókáltam, lefeküdtem s aludtam egy jót. Aztán délután volt egy gyűlés és eldőlt, hogy a csapatból 2en visszamegyünk+ 2 másik munkatárs. Szóval ma érkeztem, holnap pedig megint megyek...fárasztó hétvége..amúgy Bukarest is elég fárasztó. Szédül az ember, amikor özönleni látja a sok embert a metró felé. De gondolom meglehet szokni. Viszont érdekes más környezetben dolgozni. Olyan helyen ahol a nyakadban kell lógjon a kártya, amivel ki-be jársz. Meg a hatalmas terem, a "dobozok", ahol külön vannak a különböző kategóriába tartozó emberek..Ja, és azt írtam már valamikor, hogy 2 számítógépen dolgozunk? :))

9-6ig dolgozunk, de ez mar nem ujdonsag, mert otthon is ez a programunk. A bukarestiekkel kell kommunikaljunk. Tehat most mar en is tudom, milyen az, amikor az ember 7 korul er haza. Mert ugye, nem lehet mindig pont 6 orakor otthagyni mindent. Sot, a legtobbszor ki se vesszuk azt az 1 ora ebedszunetet...
Az az erzesem, hogy nem fogunk sokat maszkalni a varosban...elso ejjel kb 3 orat tudtam aludni. Meleg volt, nyitva kellett hagyni a balkonajtot. S akkor nemondjam milyen zaj hallatszodott be egesz ejjel. Allandoan jottek-mentek a kocsik. Ejfelkorul pedig mindig jon valami masina, ami tisztitja az utat, vagy nemistudomigazan mit csinal, de az aztan olyan zajt csap, hogy mindig azt hiszem kitort a vihar.
Na, kivanom mindenkinek, hogy mikor hazaer tudja letenni a munkahelyi problemak gondjat. Nekem ez nem nagyon sikerul. Mind azon gondolkodom, hogy kell ezt vagy azt megoldani. Foleg, hogy hataridokhoz vagyunk kotve. Nade hatha idovel jobb kesz:)

Mindjárt indulok Bukarestbe...
4-en megyünk a cégtől és 1 hetet fogunk ott tölteni munkaügyben.
Anyu és Apu Ippon vannak egy ideje, holnap jönnek haza.

Make me a vessel,
A sanctuary for Your presence, Lord
And make me a temple of your worship for Your glory, Lord
(Promise Keepers )

Tahiban, Szentendrén és Sülysápon

Jó volt Tahiban, de az is jó volt, hogy szombat estétől vasárnap reggelig Szentendrén lehettem, unokatestvéreméknél. Most voltam először Lacinál, Andinál és Petinél. Sőt, a kis Petivel most találkoztam először, de őt ez nem zavarta, többször odajött hozzám és szeretettel megölelte a "nénit":) Nagyon kis aranyos gyerek.
Aztán az is jó volt, hogy hazafele jövet, betértünk egy kicsit Zsolthoz és Ildikóhoz, megláthattuk, hol laknak:)


Hétfő hajnalban, 4 után feküdtem le, és 8ra be kellett menni munkába, tehát nem tudtam jól kipihenni magam, dehát mitszámitaz, a szép hétvége érdekében ennyi áldozat nem is sok.

Hunyadi találkozó Tahiban

Igen, szép volt és nem bántam meg, hogy elmentem:)
Feltöltődött a szeretet-tankom, mert tényleg annyi kedves szót és szeretetet kaptam, hogy csak na. Valaki kérdezte, hogy megvan-e még a kocsi, amiben tolt engem hazafele sokszor az imaházból:))
Öröm az arcokon, kedves emlékek, régi és új ismerősök, hunyadiak és hozzátartozók. Áldja meg az Úr azokat, akik azért fáradoztak, hogy ezt a találkozót megszervezzék:)
Néha szomorú vagyok, azért mert kevesen vagyunk a gyülekezetben, de a hétvégén sokan mondták, hogy gondolnak ránk, hogy imádkoznak értünk és hogy szeretnek minket. Jó hallani ezt. Köszönjük:)












Ők











minket, Vajdahunyadon születetteket fényképeztek, illetve videóztak:))










Vannak olyan személyek, akik szerettek volna eljönni, de nem lehetett. Rájuk gondolva feltettem néhány képet ide(azok is letölthetik, akik ott voltak) :

Majus 1-3 Tahiban