Meglátogatott ma minket egy volt szomszédbácsi. Mikor Hunyadon jár, mindig betér hozzánk is. Pont mellettünk laktak. Mikor meglátott aszongya hogy: Nem igaz, hogy te már az egyetemet is befejezted! Hát te 18 éves vagy ;)) Hát igen, nem nézek ki többnek úgy látszik, mert a múltkor is, mikor jöttem haza munkából, összetalálkoztam egy szomszéddal és azt kérdi tőlem, hogy iskolából jövök? és hogy most vagyok 12.es?:)) És csak ámult-bámult, mikor mondtam neki, hogy régen voltam én 12.es. Viszont ugyanaznap egy kislány csókolommal köszönt nekem:P.

Szóval, kéremszépen én 18 éves vagyok és ne öregítsetek:P :)) Nem is tudom, hogy jó vagy rossz lenne 18 évesnek maradni...

35

Apunak és Anyunak a tegnap volt a 35. házassági évfordulója:). Szép szám, ugye? De reméljük, hogy még az 50. is meglesz:)

péntek

Péntek este nem nagy kedvem volt elindulni gyülibe. Kinn dörgött, villámlott, esett az eső. És tudtam, hogy megint kevesen leszünk. És hogy persze megint én leszek az egyedüli 50 éven aluli egyén, meg mindenféle ilyen gondolat motoszkált a fejemben, de azért persze mégis elindultam én is:)
S ha már elindultam, akkor Isten is munkába fogott és gondolta, felvídámít egy kicsit:) Hm, még most is mosolygok, ahogy írom ezeket a sorokat:)
A földszinten egy csapat cigánygyerekbe botlottunk, akik vidáman játszottak. S az egyik aranyos, maszatos kis cigányfiú az esőben állt és az arcát felfelé tartotta. Majd felénk nézett. És én rámosolyogtam. És ő visszamosolygott. S én újból. S akkor eszembejutott az, hogy tulajdonképpen én szeretem az esőt:). Éreztem a földről felszálló meleg párát. Közben az esőcseppek felüdítették az arcomat. Kinyitottam az esernyőt. S mentünk. S hozzánkszegődött a tömbházunkat őrző kóborkutya. Most is kedve volt kóborolni az esőben. S vagy 10 percig kísért. Hol előttünk volt, hol utánunk. Nem is kell mondanom, hogy végig vigyorogtam:)) Ez a kutya egyszer elkísért minket egész az imaházig:))
S imaórán a 23. zsoltár volt felolvasva. Olyan rég nem jutott eszembe ez a zsoltár..."csendes vizekhez terelget engem", "lelkemet megvídámítja". Igen, Uram, te vagy az aki fel tudsz vídámítani, és Te vagy az, aki csendes helyre terelgettél engem, azért, hogy imádjalak.Köszönöm.

Ilyen az élet...egyik nap szomorú hír, másik nap jó hír, egyik nap sírsz a sírókkal, másik nap örülsz az örülőkkel. Vagy aznap kell megtedd mind a kettőt. S ilyenkor nehéz. Mert egy szomorú hír után nagyon nehezen lehet előszedni az örömöt...

Bukaresti képek

naplemente

Casa Poporului

Casa Poporului

Dambovita folyó

Cismigiu park

BNR

Biblioteca Nationala

Columbus étterem

Microsoft

vonatból - Busteni

Sziasztok:)

Itthon vagyok:D
Az éjjel hazaértem Bukarestből, reggel mentem munkába. Hazajöttem. Most este sikerült bekapcsolni a gépet, blogokat olvasok, de közben gondoltam jelentkezek. Na, bejelentkeztem. Jó éjt:)
Majd felrakok valahány képet is, de nem készítettem sokat. Nem nagyon volt idő Bukarestben várostnézni.

Pista bá

Visszatérek Pista bácsira...
Közel lakott hozzánk, Apu nagyon sokszor volt nála. Meg is hagyta Pista bácsi hogy Anyu meg Ilonka néni menjenek majd segíteni főzni, ha ő meghal, Apu meg mások a gyüliből menjenek sírt ásni, meg minden. A felesége, lánya és családja nem hívők, románok, de azt mondták, minden úgy lesz ahogy Pista bácsi akarta, hívők temessék el. Ma volt a virrasztó és pont úgy esett, hogy ma kellett jöjjön Máté testvér Hunyadra, és pont jó, hogy Sanyi bácsi is hazajött, mert így volt pap is, kántor is:)
Mi elkezdtük a programot, 2 nyelven. Egy kis idő múlva jöttek egy páran, ortodox pappal, mert volt egy másik halott is a kápolnában.Akkor mi befejeztük és megengedtük a papnak, hogy mondja el amit akar. S ott énekelt, jó hangja volt. S mivel egy páran közülünk ismerték az egyik éneket, elkezdtek énekelni vele . A kis fiatal pap, biztos jól meglepődött, de remélem nem haragudott. Hamar befejezte, kevesen is voltak, s mikor elmentek, akkor Máté testvér még beszélt románul. Evangélizált:) S ott volt egy licis osztálytársnőmnek az édesanyja is, aki ugyanabban a tömbházban lakik. S ez a néni mondta régebben, meg egy másik osztálytársamnak az édesanyja is, hogy sokszor látták a családunkat, amint vasárnaponként gyülekezetbe mentünk. S hogy ez milyen szép:) Örültem, hogy most legalább belehallgathatott abba, hogy nálunk kb milyenek az istentiszteletek.
Hát igen, Pista bácsi is mindig az ablakban ült olyankor, amikor tudta, hogy el kell haladjunk a tömbház mellett, mert megyünk imaházba. És akkor mi mindig felnéztünk a 8. emeleti ablakra és integettünk. Most már nem lesz kinek integetni...

Húú, olyan hamar eltelt ez a hét, hogy már azt sem tudom miket műveltem. Gondolkozzak csak:
-Rúbennel voltam Inciéknél. Meglátogattuk Benit, aki hazakerült a kórházból, és nekünk ugrott örömében amikor meglátott:), Dánielt, akit most a himlő kínoz, és a kicsi Anettet, aki körbeforgolódik a kiságyban és nem nagyon akarja hogy a hangját halljuk. De mikor mondtam neki, hogy mi most haza akarunk menni, akkor elkezdett ott gagyogni valamiket. Olyan aranyos volt:)
-aztán voltam kirándulni is néhány testvérrel, testvérnővel a gyüliből:) Hasdau-n. Nagyon jól esett újból ott lenni, a természetben, patak mellett. De a legjobban az tetszik, hogy a hely körül van véve gyönyörű dombokkal. És mikor táborban voltunk ott, este olyan szép volt feltekinteni a "kerek " égre, amelyik tele volt csillagokkal. Olyan jó volt a Nagy Istenem-et énekelni, egyik kedvencem:)
-aztán vizsgáztam is egyet pénteken. Vége van a kurzusnak és ezután nem kell munkában ülnöm 5-6 ig :D.
- a tegnap meghalt Major Pista testvér. 83 évet töltött volna a nyáron. Kb 16 éve otthonülő beteg. Mindig nagyon szerette ha látogattuk. Karácsonykor, mikor elmentünk hozzá kántálni, mintha éreztük volna hogy ez lesz az utolsó karácsonya, ugyanis nem csak 1-2 éneket énekeltünk mint máskor, hanem behívtak és egyik éneket fújtuk a másik után. Sok éneket kért..
-Holnap megyek Bukarestbe, este érek oda. Szerdán este érkezünk haza. A kollégám még nem volt Bukarestben, ezért úgy illene, hogy a metrónál én jobban tudjam melyikre kell felülni, de én már abszolút nem emlékszem arra, hogy merre kacskaringóztunk mi össze vissza a múltkor. de valahogy megleszünk. Térképünk sincs...khmm. Most böngészem a neten a térképeket és próbálok valami vázlatokat készíteni. Ha már szerdáig ott leszünk, illene várostnézni menni, remélem nem tévedünk el. Hotelben internet nem lesz, szóval csütörtökig internetböjtöt tartok.