tudtam mi akarok lenni ha nagy leszek. Nem ismerem magam, hogyan ismerhetne akkor más engem? XII. végén 2 különböző szakra felvételiztem, mert akkor sem tudtam mi akarok lenni. Végül infót választottam, mert úgy láttam ez Isten válasza. Ugyanis itt volt vizsga is és azt mondtam, hogy ha én oda bekerülök, az csoda lesz. És bekerültem. Most azon gondolkozom, vajon tényleg Isten akarata volt? Nem tévesztettem el a pályámat?...4 év alatt nem sokat tanultam, ezt bizonyítja, hogy 2 helyen próbáltam munkát keresni, de nem sikerült. Itt Hunyadon már kezdhetném a munkát, de a főnök azt mondta, hogy minimum 4 évet itt kell ülnöm akkor. S az első 3 hónapban valószínüleg a minimális fizetést kapnám, amit egy főiskolát végzettnek muszáj megadni. Ha elmegyek hamarabb, akkor egy rakás pénzt vissza kell fizetnem. Tehát, ez le lett lőve. Nem köthetem le magam 4 évig. Mondjuk a jó oldala az lenne, hogy 4 évig munkahely biztosítva. De 4 év olyaaan hosszúnak tűnik. Sokminden történhet ezalatt.
Szóval még tanulgatok és keresek Temesváron...
Közben a barátnőmmel már régebben megegyeztünk, hogy együtt fogunk lakni. Csak ő kezdi most a mesterit és már szüksége lenne lakásra ahol lakjon. Ezért mind kérdi, hogy biztos Temesvárra megyek? én pedig nem tudom mit mondjak, mert még sehogyse állok, de szeretnék ott kapni munkát...
közben azért is kényelmetlenül érzem magam, mert mindenki kérdi, hogy dolgozok-e már. S erre a felelet az, hogy nem. Még mindig itt vagyok szüleim nyakám, akik egy kicsi nyugdíjt kell 4 fele osszanak, úgy hogy jusson is, maradjon is. És már szeretném azt, hogy nekem is legyen pénzem, hogy végre én tudjak adni nekik:) . És csak vádolom magam, mert lusta voltam tanulni akkor, amikor kellett volna. És rá kellett jönnöm arra, hogy a lustaság, a semmittevés igen nagy bűnöm, még ha ezt nehéz is bevallani. De mit van mit tenni...amit vetettem azt aratom:(.
meg kell tanulni veszteni, várni...
DE valami mintha azt súgná nekem, hogy Isten többet fog adni, mint amennyit várok:)
" Ha tervei igen magasak,/ s irgalma kútja mély nekem, /ha a támaszok mind inognak,/ ha nincs erő, nincs türelem,/ s tekintetem sehol célt nem lát/ vaksötét könnyes éjen át.../ egy szikrácska hit vallja mégis,/ hogy Isten sosem ejt hibát." Túrmezei Erzsébet
mindezeket nem igazán akartam leírni, de mivel mást nincs mit írjak, hát mégiscsak kiírtam magamból... köszönöm, hogy szerettek, még ha nem is vagyok tökéletes:)
Jaj, te kicsi drága lány! Há' már mér' ne szeretnénk? Amúgy lehet, hogy én is ilyesmi pósztot írnék, ha éppen nem lenne férjem, meg gyerekeim, meg ez a főállású anyaság, ami még kb. három évig lesz, aztán meg már nem. De hát semmi sem az én érdemem. És ettől függetlenül én is ilyeneken gyötrődök, hogy mi legyek, ha nagy leszek. Szóval, jobban megértelek, mint gondolnád...
ReplyDeleteki tudja, lehet én is épp feleség és anyuka szeretnék lenni, csak még nem próbáltam és nem tudom milyen az:))
ReplyDeleteA múltkor azon gondolkoztam hogy: Isten azzal büntette Ádámot, hogy verejtékkel dolgozzon, Évát pedig azzal, hogy fájdalommal szüljön. Akkor azt kérdem én, miért kell egy nőnek, amellett, hogy szül, még dolgoznia is, hogy pénzt keressen?? A nők egyenjoguságért küzdöttek,de azt nem lehetett elrendezni, hogy a férfiak is szüljenek:)).
néha én is gondolkodom rajta...
ReplyDeletena de ne búsulj, nem a munkahely adja meg az ember értékét! :)
mármint azon gondolkodom, hogy mi leszek, ha nagy leszek...
ReplyDeleteÉn is nagyon megértelek, mert nekem is kérdés a hogyan tovább, ez az élettel együtt jár, még akkor is, ha nem könnyű. De én hiszem, hogy ha te ezt az Úr kezébe tetted, Ő vezetni fog, és kellő időben mindent kirendel. Az biztos, hogy a legjobbat készíti neked, csak ne aggódj, hanem bízz Benne a körülmények ellenére is. És ne feledd, hogy mi is (én is) úgy szeretlek, ahogy vagy, mert a kisuncsim vagy, meg a testvérem. Ha egy utolsó lennél, akkor is szeretnélek, és imádkozni fogok érted sokkal többször, mint eddig!
ReplyDeleteez az én kedvenc versem:)én szeretlek ugy amilyen vagy,próbáld ne "halani" azt amit róllad mondanak,légy türelemmel az Úr valami jót készit számodra.Mi sokszor türelmetlenek vagyunk,de ha bizunk Benne akkor ídejébe felel imáinkra!Tudod az emberek kiváncsiak és sokszor nem fogják fel hogy kérdéseikkel bántani is tudnak.Hiszem hogy nem könnyü helyzetbe vagy most,de hidd el az Úr veled és én (mi) szeretünk téged és gondolunk rád!
ReplyDelete... és ne vádold magad, egyreszt attol semmi nem lesz jobb, masreszt arról igazán nem te tehetsz, hogy nem piacképes tudást kaptál a fősulin.
ReplyDeleteKöszönöm, hogy egy kiscit tudhatok így rólad.
ReplyDeletesziaaa, Evó:). Én sem bánnám, ha rólad is megtudhatnék valamiket:). Például kezdj el blogot írni:D.
ReplyDeleteremélem nem tévesztettelek össze valakivel. Én Sz. Evódiára gondoltam:)
ReplyDelete