...azon gondolkodom, hogy miért csak Karácsonykor jut eszünkbe megajándékozni olyan személyeket, akik talán nem tudják viszonozni...
...miért csak ilyenkor kántáljuk meg az idősöket, betegeket...
...miért csak ilyenkor megyünk csoportosan meglátogatni őket...
Szenteste és Karácsony első napján több idős, beteg embert megkántáltunk és az az öröm, amit láttam az arcukon engem is boldoggá tett. Jó volt azokon a helyeken, ahol leültettek minket és muszáj volt megvárni, míg a tea megfő. S közben jó volt egyik éneket énekelni a másik után.
...arra is gondoltam, hogy néha jó lenne félresöpörni a sok szokást, mint például azt, hogy ilyenkor 2x menjünk minden nap gyülibe(főleg hogy nincsenek szolgálattevők) és helyette lehetne például egy szeretetvendégséget szervezni, amikor tényleg lenne időnk arra, hogy egymással is ápoljuk a kapcsolatot. Mert így elmegyünk gyülibe, végigüljük, hazamegyünk, s délután ugyanúgy. S közben nem tudjuk mi történik testvérünkkel...
Advent 4. vasárnapján előadtuk a 4 gyertyás jelenetet. Gyertyákat gyújtottunk és lehet, hogy az(ok), aki(k) ellene vannak az adventi koszorúnak, ebben is megbotránkoztak. De, kitudja, lehet megértették, hogy az adventi koszorún, a 4 gyertya a BÉKE, a HIT, a SZERETET és a REMÉNY jelképe.
...megkántáltuk a református papot. Pont ott volt nála a volt Informatikai és Távközlési Miniszter, aki most bekerült az EP-be. Kezet fogtunk vele is. Ő hunyadi:D
...jó az, hogy mi nem a kisjézuskát ünnepeljük, hanem a Messiást, akinek a Főhelyet kell megtartsuk.
Megragadott az a kérdés, amit Márta írt a blogjában, hogy mit ajándékozunk az Ünnepeltnek...ugye azt sokszor megkérdezzük, hogy milyen ajándékot adtál ennek - annak, de hol marad Jézus...jó elgondolkozni rajta.
Aki elakarja olvasni az első számot, szóljon, vagy küldjön egy mailt a csillagkukacgmailpontcom ---ra
