Áldott,békés karácsonyt!

Ady Endre: Karácsonyi rege

I.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme sugna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.

De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

lll.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomoru útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...

=Pilinszky János=

"A karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár."

Egyre több

ünneppel kapcsolatos kérdés merül fel az emberekben, mint például milyen ajándékokat vásároljak, mit süssek, mennyibe kerül egy karácsonyfa; akkor ott vannak az óhajok: bárcsak hullna a hó, hisz anélkül nem ünnep az ünnep, bárcsak ez, bárcsak az..
Az ünnep közeledtével nem csak a lakást szeretném kitakarítani, hanem a bensőmet is. Szeretném azt hinni, hogy ha semmi külső ünnepi pompa nem állna a rendelkezésünkre, akkor is boldogak lennénk, hiszen mienk az Úr Jézus. És Ő a legcsodálatosabb ajándék. És Karácsony után is folytatni tudjuk a várakozást. Várunk arra, aki az Eljövendő.
Manapság már nem divat várni. Az emberek mindent gyorsan akarnak megszerezni, ha lehet azonnal. Pedig a várakozás annyi szépséget rejt magában! Tanuljunk meg türelmesen várni. Hisz minden úgy jó, ahogy van. Az Úr Jézus a legalkalmasabbkor fog eljönni.

Csendes ünnep lesz ez a karácsony. Az Úr gondoskodott arról, hogy annyit imádkozzunk az utolsó időszakban, amennyit már régen nem...
„Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.” Zsolt 130,5–6

Az Úr érkezése

Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon, De háborús éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom.

-Ady Endre-

Mindörökre.

Szeretek vonatozni.

Mert ilyenkor sok időm van elmélkedni, az Úr elé hozni embereket, dolgokat. Ott nem mondhatom azt, hogy nincs időm. Hisz van. Van időm. Van időm meghallgatni a szomorú, de erős nénit, aki a férjét vitte kitudjahányadszorra kemoterápiára, s most hazafele utazott, anélkül, hogy tudná mit hoz a holnap. Van időm imádkozni. Van időm szolgálni másokat, amivel lehet. Van időm bátorítani. És Istennek is van ideje rám. S ő is küld valakit, aki arról beszél, hogy a karácsony már nem az ami kellene legyen. Hogy többet kellene imádkozni. Hogy többet kellene böjtölni. S az tenne minket boldoggá. Szebb lenne az ünnep. Áldott adventi vasárnap délután. A vonaton.

„Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik. Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha.” (Ézsaiás 58,9-11)

részlet 27. Zsoltár

"Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék?
Reménykedj az ÚRban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az ÚRban!"